Részlet a "Nagy örömet hirdetek" című verseskötetből:

Jónás Botond Lehel: Karácsonyra megérkeztem

Volt idő, mikor fagy borította szívünk,
mikor a sors csak próbált, nem kímélt bennünket.
Sötét napok, hosszú éjek árnya
ülte meg a lelkünk, s nem hittük, lesz holnapunk.

De valahogy mindig jött egy fény,
egy halk remény, egy új esély.
A fájdalom lassan útnak indult,
a múlt sebe gyógyulni tanult.

Most itt vagyunk, együtt, kéz a kézben,
család, barát, szeretet-védelemben.
A nehéz út véget ért, vagy épp most kezdődik,
de már nem félünk — mert egymásban élünk.

Megtaláltam őt — a szívem párját,
aki mellett minden vihar megállt.
Most tudom, miért kellett mindezt járni:
hogy megtanuljak igazán szeretni, várni.

Karácsony fénye most rám nevet,
átölel lágyan a szeretet.
Minden könny, mi lehullt valaha,
csillag lett fent, az ég maga.

Hálát adok a múló éveknek,
a fájó, de tanító fényeknek.
Mert minden seb, minden út, minden álom,
hozzá vitt el — a karácsonyi csodámhoz.