Történet

Iskolánk jogelődjét, az önálló ipariskolát 1883-ban alapították. Az iskola történetében az 1978/79-es tanév volt egy fordulópont, amikor megindult a szakközépiskolai képzés, amely jelenleg is folyik. Az 1978/79-es tanévben az iskola neve is megváltozott,„405. sz. Berzsenyi Dániel Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola” lett.  Az első szakközépiskolai osztály két szakmai csoportból állt: a háztartási gépszerelő és villamos gépszerelő szakmák tanulóiból.

Az 1984/85-ös tanévben 42 szakma oktatása folyt az iskolában. A tanulói létszám szakmunkásképzésben 2039 fő, a szakközépiskolai tanulók száma: 151 fő, 114-en középiskolát végzett (érettségizett) tanuló választotta a szakma iskolarendszerű megtanulását. A magas tanulólétszám indokolttá tette egy új szakmunkásképző iskola megépítését. 1986 nyarán elkészült az új szakmunkásképző iskola az oladi városrészen. Az iskola a 411. sz. Ipari Szakmunkásképző Iskola nevet vette fel, amely az 1985/86-os tanévben kezdte meg tevékenységét.

Az iskolában 1985-ben indult a számítástechnikai oktatás. 1986/87-ben az iskola vállalta az értelmi fogyatékos tanulók szakiskolai oktatását is híradástechnikai alkatrészgyártó szakmában. Az 1987/88-as tanévben pedig a villamosmotor - tekercselő szakmában indítottunk új osztályt. A speciális iskola tanulói sikeres „vállalati” szakmunkásvizsgát tettek.

Az iskolánkra az volt a jellemző, hogy „rugalmasan” alakíthattuk a szakmai kínálatunkat. Nem indítottunk minden évben minden szakmát, hanem csak olyanokat, amelyeket a megye, a város elvárt tőlünk. Az aránylag magas tanulói létszám igazolja az iskolában folyó nevelő-oktató munka eredményességét, vonzerejét.

A tanulólétszám csökkenése országosan -és így iskolánkban is- elsősorban a hagyományos szakmunkásképzést érintette döntő mértékben: először a vasúti, majd a nyomdaipari, végül pedig a gépész és forgácsoló szakmák beiskolázása került veszélybe. A demográfia alakulása a beiskolázás biztosításán keresztül felerősítette a gyermekért folytatott versenyt, egyben felértékelte a gyengébb képességű tanulókat is. Miközben az iparszerkezet, ennek következményeként a munkaerőpiac szakemberigénye alapvetően megváltozott, ez nem eredményezte közvetlenül az iskolai szakmastruktúra megváltozását, megváltoztatását. A tanulólétszám gyors csökkenése, egyes szakmák keresettségének megszűnése, a végzettek fokozódó elhelyezkedési gondjai jelezték, hogy gyors, rugalmas változtatásra lenne szükség.  Tény azonban, hogy a változást közvetlenül nem inspirálta az iparszerkezet átalakulása, hiszen az új kvalifikált munkaerő átmenetileg biztosítható volt a munkanélküliek közül, ill. a multik alapvetően olcsó betanított munkaerőt igényeltek.

Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata iskolánk fenntartója 1994. szeptember 01-től lehetővé tette, hogy iskolái fokozatosan áttérhessenek a hagyományos (3 éves) szakmunkásképzésről a 4 éves (2+2-es) rendszerre. Ez részben kompenzálhatta volna a tanulólétszám csökkenését, de a szülők, a tanulók, és a vállalatok sem érezték előnyeit. Amíg tehették, a három éves szisztémát választották; nehezítve ezzel a rugalmas áttérést.

1996-ban a Munkaügyi Minisztérium és Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata létrehozta az országban utolsóként a Munkaerő fejlesztő és képzőközpontot (REMEK). Ennek kapcsán az iskola elveszítette teljes tanműhelyét, ott lévő műszaki és gyakorló eszközeinek nagy részét, ill. a sok saját munkával létrehozott Akacs Mihály utcai épületét.

1997 nyarára elkészült az iskola képzési stratégiája a piaci igényekhez igazodó, távlatos szakmastruktúrája. A komplex szakmai program reálisan számolt az új piaci igényekkel, azok várható változásaival, a szülő, a fenntartó iskolával szembeni elvárásaival. Hosszabb távon évente hat osztály indításával számoltunk, a szülők igényeit figyelembe véve eggyel több szakközépiskolai és kevesebb szakiskolai osztály beiskolázásával.

A szakmaösszetételt befolyásolta a profiltisztítás ténye és következményei, az elektronika, finommechanika, mechatronika általános előretörése és a hagyományos gépész, forgácsoló szakmák korszerű tartalommal történő fokozatos visszatérése. A képzési szisztémában előtérbe került az operatívabb, rugalmasabb alkalmazkodás a munkaerőpiac változásaihoz, kisebb létszámú, de sokszínűbb, esetleg évente változó szakmakínálat biztosításával.

A ’90-es évek végén elkezdődött a technikusok képzése (4+1 osztály). A szakmunkástanulók képzésében nagy változást jelentett az alapképzés, az alapszakmai képzés és a speciális képzés bevezetése. A beiskolázott szakmák a gyakorlati munkahelyek igényeihez alkalmazkodtak.

Műszaki fejlesztések ebben az időszakban: robotos CNC rendszer, a paneltervező és gravírozó rendszer, számítástechnikai kabinet, nyelvi labor, mikroelektronikai labor, pneumatikai, hidraulikai, PLC technikai eszközrendszer, digitális hálózat, konditerem, ezeken kívül számos elektronikai, gépészeti, finommechanikai, informatikai és kísérleti eszközfejlesztés.

Számos és igen sikeres decentralizált, közoktatási, közalapítványi, oktatási bizottsági, de PHARE és világbanki, valamint COMENIUS pályázatot is sikerült elnyerni.

1997 tavaszától zajlottak az iskola névváltozási vitái. 1997-től nevünk Puskás Tivadar Fém- és Villamosipari Szakképző Iskola lett. A Puskás dombormű avatása után elkezdődhetett az új arculat fokozatos, céltudatos kialakítása, erősödött az iskolához tartozás érzése.

Többéves fejlesztőmunka után 2002 januárjában adtuk át a valóban XXI. századi mikroelektronikai laborunkat. A korszerű eszközrendszer mellett ide kapcsolódik az iskola SOLAR technikai és fejlesztési rendszere. (Napelemek, napkollektorok, szélmotor stb.) A fejlesztés különlegessége, hogy részt vett benne két világcég magyarországi leányvállalata, a KONTAVILL-LEGRAND és FEEDBACH HUNGARIA igen jentős anyagi és eszköztámogatással. Elkészült a SOLAR labor, melyet PHARE pályázat keretében a pinkafeldi SOLAR iskolával közösen nyújtott be az intézmény. A SOLAR szakmunkás (zöld energia szerelő) szakmát kezdetben a villanyszerelő és a központifűtés-szerelő szakemberek számára önköltséges tanfolyami úton tettük megszerezhetővé.

2011-ben Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlése átszervezte a műszaki szakképzést, így augusztus 1-től a Szombathelyi Műszaki Szakképző Iskola és Kollégium székhelyintézménye lettünk, majd 2015. július 1-től Szombathelyi Műszaki Szakképzési Centrum Puskás Tivadar Fém- és Villamosipari Szakképző Iskolája és Kollégiuma. (2016-tól új képzési struktúra /szakgimnázium, szakközépiskola/). 2019. július 1-től intézményünk neve Vas Megyei Szakképzési Centrum Puskás Tivadar Fém- és Villamosipari Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma, 2020. július 1-től, Vas Megyei SZC Puskás Tivadar Szakképző Iskola és Kollégium (2020. szeptember 1-től technikus és szakképző iskolai képzés).
2023. szeptember 1-től Vas Vármegyei SZC Puskás Tivadar Szakképző Iskola és Kollégium lett iskolánk neve.

2018 őszén tartottuk nagyszabású jubileumi ünnepségünket /135 év/, egy héten át rengetek program és visszaemlékezés, kiállítás színesítette iskolánk hétköznapjait /időkapszula elhelyezése, kiállítás a galériában, öregdiákok meghívása/. Kurblistól az érintőképernyősig kiállítás, valamint Pódiumbeszélgetések szervezése az iskola neves tanítványaival: Márkus Erzsébet sportolóval és Galambos Balázs vállalkozóval. 2018.10.10-én 9 órakor jubileumi hetünk lezárásaként ünnepséget rendeztünk a Savaria Moziban. Polgármester úr – dr. Puskás Tivadar - nyitotta meg az ünnepséget és díszoklevet ajándékozott intézményünknek. Ezt követően köszöntők hangzottak el és útjára indult fergeteges kulturális műsorunk, melyben a kollégák, diákok és volt diákjaink is részt vettek.